Fontos-e Ön szerint, hogy a fiatalok felsőoktatási tanulmányok mellett is tudjanak családot alapítani, és ha igen, miért?

Úgy gondolom, hogy már elmúlt az a világ, amikor a fiatalok először diplomát szereznek, majd utána alapítanak családot. A családalapítás és a gyermekvállalás úgyis kitolódott és egyre ritkább az, amikor 20-25 éves kor között születik meg az első gyermeke a családnak. Fontosnak tartom, hogy a fiatalok rendezett családi körülmények között, összeházasodva tudjanak családot alapítani. Ebben nem lehet akadály az, hogy ők egyetemista, vagy főiskolai hallgatók. A kérdésben észlelhető sorrendet én megfordítanám: nem az a lényeg, hogy felsőoktatási tanulmányok mellett is tudjanak családot alapítani, hanem az, hogy család mellett is tudjanak tanulni. Hiszen a család fontosabb!

Mit tesz az Ön intézménye a családos hallgatók támogatása céljából akár a felvételikor, akár a tanulmányok alatt, akár a végzést követően?

A komáromi Selye János Egyetem, családbarát egyetemnek számít. A felvételi alkalmával mindenki egyenlő eséllyel indul, s a diplomaszerzés után már nincs sok lehetőség a gyermekes hallgatók támogatására. Ám a tanulmányaik idején lehetőségük és joguk van anyasági ösztöndíjra a kisgyermeket nevelő édesanyáknak. Vagyis ők ugyanazt a szociális juttatást kapják, mint azok a kismamák, anyukák, akik munkaviszonyból léptek anyaságira. Ezt törvény szavatolja Szlovákiában. Az egyetemünk – a felsőoktatási törvény és a tanulmányi szabályzat keretei között – minden támogatást megad a kisgyermeket nevelő hallgatóinknak. Karunkon jelenleg is van legalább 10 olyan hallgatónk, aki két vagy három gyermeket nevel. Ezt az oktatóink is figyelembe veszik és anélkül, hogy ez a követelmény ill. a teljesítmény rovására menne, segítjük a családos hallgatóinkat. Ez a gyakorlatban olyan segítséget jelent, hogy a vizsgaterminusok betartásával, a beadandók határidejével, mindenképpen rugalmasabbak vagyunk. 

Tervezik-e bővíteni az előzőeket, és ha igen, úgy milyen támpontokat várnak ehhez a NOE kutatástól?

Minden olyan lehetőség, eszköz és megoldás felé nyitottak vagyunk, ami segíti hallgatóink – jelen esetben a családos hallgatóink – eredményes tanulását. Jó lenne teljesen kiiktatni azt az élethelyzetet, amikor egy fiatal édesanya a tanulás és a gyermeknevelés, vagy gyermekvállalás között kell, hogy válasszon. A NOE kutatás által feltárt új lehetőségeket – segítő konstrukciókat – egészen biztos, hogy be fogjuk építeni a gyakorlatunkba.

Ön szerint miért csúszik egyre későbbre a fiatalok családalapítása?

Sajnos nagy öregként tudok csak válaszolni erre a kérdésre. A mi időnkben talán korábban értünk és váltunk felnőtté. Én magam is 22 évesen nősültem és repültem ki a szülői házból, hogy saját családot alapítsunk a feleségemmel. A ma már felnőtt gyermekeimnél ezt nem így tapasztalom. Talán kicsit kényelmesebb, kicsit gyerekesebb, kicsit bulizósabb a mai huszonéves korosztály, mint amilyenek mi voltunk. És ezek még csak a lélektani vélt vagy valós okok. A mentális és egzisztenciális vagy a felelős felnőtti magatartás térfelén található okokat még nem vettük számba. Ezért a válaszom is inkább szubjektív és nem biztos, hogy teljesen helytálló.

Milyen felsőoktatáson kívüli programokkal, támogatásokkal lehetne Ön szerint ösztönözni a családalapítást?

Számomra ez egy nehéz kérdés, mert nem vagyok sem szociális szakember, sem családpolitikus. Teológusként azt tudom mondani, hogy a krisztusi erkölcs és a keresztyéni normák betartása egészen biztos javítana a jelenlegi viszonyainkon. És sokat segítene az a szemléletváltás is, ha nemcsak mindig a magunk javát, szükségleteit és érdekeit tartanánk szem előtt, hiszen a családalapítás és a gyermekvállalás egy fontos elköteleződés és – valamilyen szinten – lemondás is, de kellemes lemondás. Ezt kellene valahogy belecsöpögtetni a felnövekvő nemzedékek lelkébe.

The post „Nem az a lényeg, hogy a hallgatók felsőoktatási tanulmányok mellett is tudjanak családot alapítani, hanem az, hogy család mellett is tudjanak tanulni” appeared first on NAGYCSALÁDOSOK ORSZÁGOS EGYESÜLETE.

Fontos-e Ön szerint, hogy a fiatalok felsőoktatási tanulmányok mellett is tudjanak családot alapítani, és ha igen, miért?

Igen, kiemelten fontosnak tartom, mert véleményem szerint a családos hallgatók egyetemi tanulmányainak támogatása értékteremtő és jövőbe mutató. A szülői példa a felnövekvő gyermekek számára is példaértékűvé válhat, megmutatva, hogy a család és a tanulás egyensúlya megteremthető, a családi közösség és a tudás egymást kiegészítő és nem kizáró értékek. Társadalmunknak és református közösségünknek egyaránt lényeges, hogy érzelmileg biztonságot nyújtó, szeretetteljes családi kapcsolatokban felnövő és egyúttal művelt emberek alkossák a tagjait. Bízom abban, hogy jelen projekt ezen törekvésünkben segít továbblépni. 

Mit tesz az Ön intézménye a családos hallgatók támogatása céljából akár a felvételikor, akár a tanulmányok alatt, akár a végzést követően? 

A családos jelentkezők számára a felsőoktatási felvételi eljárásban hosszú évek óta és az új felvételi pontszámítási rendben is megtartva támogatjuk a gyermeküket nevelőket, alapképzési szakra, osztatlan képzésre és felsőoktatási szakképzésre jelentkezés esetén maximális 100 intézményi pontból 40 intézményi ponttal, a mesterképzésre jelentkezőket az esélyegyenlőségért (hátrányos helyzet, fogyatékosság, gyermekgondozás) adható legfeljebb 10 többletpontból 5 ponttal.

A családos hallgatók számára a kedvezményes tanulmányi rend igénybevétele biztosít rugalmas teljesítési lehetőséget, az önköltséges képzésben résztvevők részletfizetést és önköltség kedvezmény igénybevételét kérelmezhetik, amelyekről rektori meghatalmazás alapján a képzésért felelős kar dékánja dönt. Az infrastruktúra tekintetében az egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának Pszichológiai Intézetében baba-mama szoba segíti a kisgyermekükkel érkező hallgatókat. Az Egyetemi Lelkészség keretében az egyetemi lelkészek állnak a családos hallgatók rendelkezésére is.

Tervezik-e bővíteni az előzőeket, és ha igen, úgy milyen támpontokat várnak ehhez a NOE kutatástól?

A NOE kutatásban a hallgatói válaszok feldolgozását követően és azok ismeretében lehet az esetleges újabb támogatási lehetőségeket áttekinteni és azok megvalósítására javaslatot tenni, ezek ismerete nélkül nem tervezzük bővíteni a családos hallgatók támogatását.

Milyen felsőoktatáson kívüli programokkal, támogatásokkal lehetne Ön szerint ösztönözni a

családalapítást?

Olyan programok biztosítását látnám célszerűnek, amelyek a hosszú távú célkitűzések és a személyes, baráti, családi kapcsolatok fontosságát egyaránt hangsúlyozzák.

The post „A szülői példa a felnövekvő gyermekek számára is példaértékűvé válhat” appeared first on NAGYCSALÁDOSOK ORSZÁGOS EGYESÜLETE.

Miért fontos Ön szerint, hogy a fiatalok felsőoktatási tanulmányok mellett is tudjanak családot alapítani?

Stratégiai jelentőségű ügyként kezeljük azon fiatalok családalapításának, gyermekvállalásának kérdéskörét, akik felsőoktatási képzésben vesznek részt vagy terveznek részt venni. Fontosnak tartjuk a NOE szerepvállalását, hiszen a jövő értelmiségéről és az ő gyermekeikről van szó.

Ön szerint miért csúszik egyre későbbre a fiatalok családalapítása?

Több okra vezethető mindez vissza. Egyrészt az elmúlt évtizedekben nagyon sokat változott a magyar társadalom, s ugyanígy a nemi szerepek is. Sok a bizonytalanság, önmagukat és egymást keresik a fiatalok, s az online világ hatásainak egyike – amelynek számos nagyon hasznos aspektusa van –, hogy a szociális képességek is lassabban fejlődnek ki. Mindemellett az oktatási lehetőségek bővülésének köszönhetően a nők egyre önálóbbakká váltak, a felsőoktatásban már sok területen többségben is vannak, így a szakmai- és karrierlehetőségek komoly vonzerőt jelentenek. Itt említeném azt is, hogy a világban fellelhető test- és fiatalságkultusz, az ebből adódó félelmek, kiegészülve a Föld túlnépesedésével kapcsolatos aggodalmakkal, szintén éreztetik hatásukat. Úgy tűnik, hogy mára már egyre többek számára elegendő a munkahelyi sikerek, a szórakozási és kikapcsolódási lehetőségek ahhoz, hogy teljesnek érezzék az életüket. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy sokan nem látnak maguk körül jó példákat, ugyanakkor rossz tapasztalatokkal rendelkeznek. Ezt nem könnyű feldolgozni, nem könnyű túllépni. Fontos lenne – s ez csak a példa erejével lehetséges – megmutatni, hogy ők is képesek boldog családi életre a gyermekkel, gyermekekkel.

Milyen javaslatai vannak a NOE-nak a fiatalok gyermekvállalásának segítése céljából a felsőoktatás keretein belül és azon kívül is?

A pályázati program előkészítési-tervezési fázisában a NOE több területen is fogalmazott meg olyan javaslatokat, elképzeléseket, amelyek infrastruktúra-fejlesztési, szakmai-felsőoktatás politikai és társadalmi mobilitási témaköröket érintve a gyermeket vállaló, családos hallgatókra vonatkozó pozitív megközelítések érvényesítésére fókuszáltak. Reméljük, hogy az Erasmus+ program keretében megvalósuló kutatási tevékenység eredményei alapján megalapozottan tehetünk majd optimalizáló javaslatokat a felsőoktatási intézmények oktatási tevékenységét, tanulmányi rendszereit és kollégiumi struktúráját érintő ügyekben.

Miért kezdték el a felsőoktatási kutatást, és milyen eredményt várnak tőle?

A célirányú kutatási programokat és az alakuló statisztikai adatokat figyelemmel kísérve azt láttuk, hogy a magasabb iskolai végzettség nagyobb esélyt jelent – közvetve vagy közvetlenül, s legalábbis a tervekben – a második gyerek megszületésére. Bízva abban, hogy a felsőfokú végzettség megszerzése, az egyetemi-főiskolai évek során felhalmozott szakmai és tudományos tapasztalatok, s nem kevésbé a társadalmi, kulturális és kapcsolati tőke hosszabb távon emelheti a tervezett gyerekszámot, kezdtük el a jelenleg zajló kutatási programot. A programtól elsősorban azt várjuk, hogy a partnerszervezetekként együttműködő felsőoktatási intézményekben pozitív irányba mozdul el a gyermeket vállaló, családot alapító hallgatók megítélése, érvényesülésük intézményi keretek között szabályozott biztosítása. A program előrehaladtával egyre inkább megerősödik bennünk az az álláspont, hogy a kutatási és elemzési tevékenységek és az ezek eredményeképpen megfogalmazódó és intézményi szinten is tesztelt – alkalmazott, a pozitív megközelítések érvényesítésére fókuszáló gyakorlatok sikere követendő példaként állítható majd más felsőoktatási intézmények elé is.

The post „Fontosnak tartjuk a NOE szerepvállalását, hiszen a jövő értelmiségéről és az ő gyermekeikről van szó. ” – interjú Kardosné Gyurkó Katalinnal appeared first on NAGYCSALÁDOSOK ORSZÁGOS EGYESÜLETE.

Fontos-e Ön szerint, hogy a fiatalok felsőoktatási tanulmányok mellett is tudjanak családot alapítani, és ha igen, miért?

Meg sem fordult a fejemben úgy reklámozni az egyetemet, hogy a családosok jöjjenek ide továbbtanulni. A fiatalnak a családot fenn kell tartania, tehát dolgoznia kell. A cél nem az kellene legyen, hogy arra buzdítsuk az egyetemistát: hamar alapítson családot. Ha már gyermeke van, ekkor természetesen mindent meg kell tenni, hogy segítsük a tanulmányai befejezésében. Volt is erre példánk az idén is, egy férj-feleség, mindketten  mesterszakosok. A feleség januárban szült, és most júliusban mindketten sikeresen disszertáltak, felváltva fogták az ölükben a babát, amíg a másik vizsgázott. Egyéni esetek vannak, és ezeket mindenben támogatjuk, amiben csak tudjuk.

Mit tesz az Ön intézménye a családos hallgatók támogatása céljából akár a felvételikor, akár a tanulmányok alatt, akár a végzést követően?

A legfontosabbak a vizsgák, a flexibilis vizsgaidőszak engedélyezése. Extra vizsgaidőszakot biztosítunk a családos hallgatók számára egyéni kérvények alapján. Nincsenek központi, intézményes megoldások, hanem egyéniek, melyeket mindig hozzászabunk az igényekhez. Azzal , hogy rugalmassá tesszük számukra az oktatási rendszert, a vizsgaidőpontokat. Egyéni tanrendet sajnos nem tudunk engedélyezni, mert nálunk csak nappali tagozat van, ha lenne levelező tagozatunk, az ebből a szempontból lazább lenne.

Tervezik-e bővíteni az előzőeket, és ha igen, úgy milyen támpontokat várnak ehhez a NOE kutatástól?

Levelező tagozatot kellene indítani, ahol a családos hallgatók sokkal flexibilisebb tanrendet kapnának, megkapnák a tananyagot, és néhány konzultáció segítségével egyéni időbeosztásban vizsgáznának. A nappali tagozat nem igazán jó megoldás azoknak, akik dolgoznak, és akiknek családjuk van. Családos bentlakásunk van, a gyermeket nevelő hallgatók szociális segélyt is kapnak, így voltak ezzel az említett hallgatóink is, amíg nem dolgoztak. Viszont a szociális segély annyira kevés volt, hogy rákényszerültek a munkára, és a férj végül 4 év helyett 6 év alatt tudta elvégezni az egyetemet.

Munkahelyhez máshol jutott, az egyetemre ingázott, nem volt egyszerű… Ez a probléma ezekkel a helyzetekkel. A fő gond a mai fiatalokkal, hogy elmennek egyetemre, és ahelyett, hogy 22 évesen befejeznék az alapképzést, legkésőbb 26 évesen a mesterit, és munkát vállalnának, ehelyett az átlagos abszolválási idő 3 év helyett majdnem 4 és a 4 éves képzésekben több mint 5 év, mert a diák dolgozik, nem jön vizsgázni, kiegészítő évre jelentkezik. Nem elszórt jelenség, hanem nagyságrendileg sok diákunk van kiegészítő éven, elnyúlik a tanulmányi időszak, amit még mesteri követ. Normális, hogy a családalapítás eltolódik. Ha mindenki kivárná, míg az egyetemet befejezi, akkor lehetne normális időben családot alapítani. Látom, mert az akkreditációhoz kérik az adatokat, hogy sok a bukdácsoló, főleg a műszaki szakokon, 80%-uk dolgozik már harmadéven, és itt kezdődik a probléma: elmegy szakmai gyakorlatozni, ott meglátják, hogy ügyes, felveszik, dolgozik, nem jár egyetemre, megbukik, mert a munkahelyi feladatokat, határidőket nem lehet halogatni, az egyetemet lehet, és sokan 2-3 év után iratkoznak vissza. Van, aki 10 év alatt végzi el az alapképzést. Ideális az lenne, ha akkora ösztöndíjat tudnánk adni, hogy ne kelljen munkát vállalni egyetem közben, a fiatal lezserül tudja az egyetemet végezni. A gyerekek rá vannak szorulva a pénzre, mert a szülők szakácsként, napszámosként dolgoznak minimálbéren, ezért muszáj munkát vállalniuk. Kevesebb tanulmányi ösztöndíjat adunk, mint az állami egyetemeken, elvileg abból egy egyetemista szűken, de meg tud élni, a szociális ösztöndíj is kisebb. Ha mindkettőt megkapja, abból szűken azért meg lehet élni, ha kollégiumban lakik és menzán étkezik. Ha már elmegy dolgozni, ördögi körbe kerül bele, nem lehet mindent egyszerre, és ha emellé még bejön a család is… Abban kellene az állam segítsen, hogy amíg a fiatal egyetemista, addig az anyagi gondjait fedezze ösztöndíjjal, hogy 3-4 év alatt végezze az egyetemet, utána lehet dolgozni és családot alapítani, még időben, fiatalon.

Milyen felsőoktatáson kívüli programokkal, támogatásokkal lehetne Ön szerint ösztönözni a családalapítást?

A legfontosabb a lakhatási támogatás lenne, jutányos áron lakáshoz juttatni a hallgatókat, állami támogatással. Az adókedvezmények lennének a következő segítség, a családosok például fele annyit adózzanak, mint a többiek. Fontos lenne még a tanácsadás, például én jártam jegyeskurzusra, az egyház szervezi ezeket, de államilag nem igazán van ilyen. Ehhez nevelni is kell a gyermeket, elmondani nekik, hogy mi az élet rendje, a középiskolában, mindennek szép sorban kell történnie. Mindent egyszerre nem lehet jól csinálni.

Ön szerint miért csúszik egyre későbbre a fiatalok családalapítása?

Persze, a társadalom elöregszik, évtizedekkel ezelőtt negyede ennyi egyetemista volt, a 18-20 évesnek már lehetett gyermeke. Románia szintjén jelenleg a népesség 16%-a rendelkezik felsőfokú végzettséggel, most kezd javulni az arány. Az Unió is erre törekszik, hogy minél többen végezzenek egyetemet. A korábbi évtizedekhez képest a különbség az, hogy mivel mindenki egyetemet végez, ma mindenkinél elhúzódik a gyermekvállalás. Régebb is elhúzódott azoknál, akik továbbtanultak, de azok kevesen voltak, és a többiek korábban tudtak családot alapítani. Nem az a megoldás, hogy egy fiatalnak már legyen gyermeke egyetem közben, hanem hogy normális időben fejezze be az egyetemet, akkor időben tud több gyermeket is vállalni, de ha 30 évesen kezdi a gyermekvállalást, akkor már nehezen.

The post “Nincsenek központi, intézményes megoldások, hanem egyéniek, melyeket mindig hozzászabunk az igényekhez.” appeared first on NAGYCSALÁDOSOK ORSZÁGOS EGYESÜLETE.

Fontos-e Ön szerint, hogy a fiatalok felsőoktatási tanulmányok mellett is tudjanak családot alapítani, és ha igen, miért?

A lehetőséget mindenkinek meg kell adni, hogy ha úgy érzi, úgy gondolja, és olyanok a körülményei, akkor családot alapíthasson, függetlenül attól, hogy éppen tanul valaki, vagy dolgozik valaki, vagy éppen valamilyen más elfoglaltsággal rendelkezik. Egyértelműen úgy gondolom, hogy a családalapítás egy olyan fontos döntés az ember életében, amit csak azért mondjuk elhalasztani, mert az ember mondjuk felsőoktatási intézményben tanul, hát hiba volna. Éppen ezért a mi feladatunk meg az, hogy ha ilyen lehetőség, ilyen döntés előtt áll mondjuk egy fiatal, akkor azt ne akadályozzuk, hanem ha lehet, akkor segítsük, vagy legalábbis ne tegyünk ellene.

Mit tesz az ön intézménye a családos hallgatók támogatása céljából, akár a felvételikor, akár a tanulmányok alatt, akár a végzést követően?

A felvételi rendszer Ukrajnában erősen központosított, ami azt jelenti, hogy sajnos nem tudunk semmiféle olyan plusz pontot, vagy kedvezményt, vagy bármilyen más támogatást adni azoknak a fiataloknak, akik családosok, mert az ukrán felvételi szabályzat a központi felvételi normákon alapszik. Az intézmények autonómiáját gyakorlatilag szinte teljesen figyelmen kívül hagyja, és kötelezően a háborús veteránok, a katonák, azok családtagjai stb. részesülnek különféle kedvezményekben. Így tehát a felvételi eljárás során sajnos nem tudunk semmiféle támogatást nyújtani. Mikor a hallgató már felvételt nyert, és mondjuk családos hallgató, vagy gyermekei vannak, stb., akkor van néhány olyan dolog, amellyel próbáljuk segíteni az ilyen hallgatókat. Az egyik az, hogy többféle ösztöndíj kategória létezik az intézményen belül. Például a tanulmányi ösztöndíjak, az úgynevezett akadémiai ösztöndíjak mellett vannak szociális ösztöndíj projektjeink is, amelyeknél azokat a hallgatókat, akiknek van kiskorú gyermekük, azokat támogatjuk. Tehát kaphatnak szociális ösztöndíjat, ami magasabb ilyen esetben, mint a tanulmányi ösztöndíj, ez megpályázható. Továbbá a kollégiumi elhelyezésnél azok a hallgatók, akik családjukkal együtt szeretnének elhelyezkedni, szeretnének itt élni, kollégiumban lakni, azok is kaphatnak ilyen támogatást, ilyen kedvezményes elbírálású és kedvezményes lakhatási lehetőségeket. Az intézményünk nemcsak felsőoktatási intézmény, hanem alapítói vagyunk például egy óvodai hálózatnak, ami azt jelenti, hogy Beregszászban is működik egy óvodánk, ahol azok a hallgatóink, akik gyermekek, nem csak hallgatóink, munkatársaink, oktatóink, szóval főiskolai polgárok, akiknek óvodáskorú gyermeke van, ott kedvezményesen, kedvezménnyel kaphatnak óvodai férőhelyet, ami nem egyszerű dolog, mert Ukrajnában, Beregszászban az óvodai férőhelyek elég szűkösök, és ez lehet segítség azok számára, akik óvodát keresnek a gyermekük számára.

Az intézményen belül megpróbálkoztunk azzal, hogy egy úgynevezett baba-mama szobát hozzunk létre, alakítsunk ki, ahol az a hallgató vagy kolléga, aki pici gyermekkel érkezik mondjuk órára, vagy éppen részmunkaidős munkába, akkor ott tisztába tudnak tölteni a gyermeket, megtalálja azokat a lehetőségeket, ahol a gyermekkel esetleg eltölthet kis időt, ahol van egy kis játszószoba, vagy egy ilyen sarok, szóval ezzel is próbáljuk támogatni. Valamint egyéni tanulmányi út kialakításával is segítjük a családos hallgatókat, ami azt jelenti, hogy a hallgató meglehetősen rugalmasan tudja kialakítani a saját tanrendjét, órarendjét. Például kaphat esetleg szabad óralátogatást, bizonyos tárgyakat ilyen távoktatásban teljesíthet. A gyakorlati helyek megválasztásánál nyilván próbáljuk támogatni azt, hogy közelebb kerüljön a családjához, nem küldjük el 100 kilométerre a gyakorlatra, illetve arra is lehetőség van, hogy bizonyos kedvezményeket kapjon a hallgató. Nyilván nem a vizsgakövetelmények alól, hanem a kötelező óralátogatás, a kötelező gyakorlatok teljesítése az rugalmasabb azok esetében, akiknek gyermekeik vannak, de akár még azokat a fiatal kollégákat is támogatjuk, nem csak a hallgatókat, akik családosak, hiszen például elindítottunk egy úgynevezett Fecskeház programot, ahol azok a fiatalok, akik nem rendelkeznek önálló lakással, de már kollégiumból kinőttek, azok pályázhatnak szolgálati lakásra, és vannak is olyan családos fiatalok, akik ezekben a lakásokban laknak. Sőt, hát van olyan kollégánk, akinek nemrégen született gyermeke ebben a fecske házban. Tehát próbálkozunk azzal, hogy legalább ne nehezítsük meg, és amivel lehet, támogassuk azokat a fiatalokat, akik gyermeket vállalnak. A kollégák körében is az oktatói minősítés rendszere és teljesítményértékelés rendszerében a családi mutatók azok bizonyos plusz pontot érnek, ha kiskorú gyermeke van, ha gyermeket nevel, ha gyermeke itt tanul, szóval sok ilyen módon közvetve ugyan, de próbáljuk támogatni azokat, akik gyermeket vállalnak, családot alapítanak.

Tervezi-e bővíteni az előzőeket, és ha igen, milyen támpontokat várnak ehhez a NOE kutatástól?

Az akadályozza és nehezíti a helyzetünket elsősorban, hogy Ukrajna kiszámíthatatlan ország. Nyilván a családalapításban is, meg az intézményvezetésben is, az intézményi stratégia és a családstratégia kialakításában is a legnagyobb probléma az, hogy a jelenlegi társadalmi, politikai és gazdasági helyzet sajnos nem alkalmas arra, hogy hosszú távú stratégiákat alakítsunk ki. Ennek ellenére nyilvánvaló, hogy ha nem lesznek családok, nem lesznek gyermekek, akkor egy oktatási intézmény léte erősen megkérdőjeleződik, mert hallgatók, diákok nélkül, gyermekek nélkül nem lehet óvoda, iskola, főiskola. Így tehát egész egyszerűen elemi érdekünk az, hogy megpróbáljuk támogatni azokat a fiatalokat, akik családot akarnak alapítani. Azokat a szociális programokat, amelyeket elterveztünk, azokat sajnos most fel kellett függesztenünk. Például az, hogy további olyan lakásokat, olyan kollégiumi férőhelyeket alakítsunk ki, amelyek éppen ilyen fiatal családoknak, friss házasoknak vannak kitalálva. Tehát a további bővítés leállt egész egyszerűen a háborús helyzet miatt, az erre szánt forrásokat óvóhelyek létesítésére kellett fordítanunk, mert hát háború van, légiriadók vannak és ezek a követelmények léteznek. 

De például az épülő és sajnos a háború miatt elhúzódóan épülő új sportkomplexum és uszoda tanuszoda is egy olyan beruházás, amelynek céljai között, működtetési céljai között ott szerepel az, hogy a tanuszodában ingyenesen biztosítunk lehetőséget azoknak a gyermekeknek, akik mondjuk úszásoktatásban szeretnének részt venni. Nyilván ez önmagában nem fogja motiválni a gyermekvállalást, de számíthat abban, amikor az emberek elképzelik a jövőjüket, hogy hol képzelik el a jövőjüket, hogy milyen lehetőségeket látnak a gyermekeik, a családjuk számára ezek az infrastrukturális beruházások talán valamelyest nyomnak valamit a latban, amikor elképzelik az emberek, hogy vállalnak-e gyermeket egyáltalán vagy sem, vagy itthon vállalnak-e gyermeket vagy sem. Úgyhogy ezek a beruházások, ezek folyamatban vannak, ezeket szeretnénk a következőkben is folytatni. 

De van olyan elképzelésünk is, amely például már nem csak mondjuk az oktatói teljesítményértékelésben veszi figyelembe azt, hogy kinek mennyi gyermeke van, hanem például tettünk javaslatot arra, hogy a fiatal oktatói pályázatoknál azok a hölgyek, akiknek kiskorú gyermeke van, azoknak a pályázati korhatára növekedjék, hiszen amikor ő gyermekgondozás otthon volt a pici gyermekkel, vagy éppen a várandóssága utolsó heteiben, hónapjaiban volt, hát akkor nem várható el tőle például, hogy tudományos munkát vagy oktatói tevékenységet folytasson, de ez az időszak beszámítson úgymond, ahogyan a munkaviszonyba beszámít, hogy beszámítson az akadémiai életpályába is, és ezt pozitív diszkriminációval értékeljük. Ez azt jelentené például, hogy ha mondjuk a pályázati korhatár 35 év egyébként, akkor azok a hölgyek, akik gyermeket nevelnek, azoknál a korhatárt mondjuk gyermekenként két évvel emeljük. Tehát akkor ők mondjuk egy gyermek esetében 37, kettőnél 39, stb. stb. versenyképesek ezekben a pályázatokban. Egyébként a magyar kormányzat ezt a javaslatunkat nagyon pozitívan fogadta, és az ösztöndíj tanács valószínűleg hamarosan az augusztusi ülésén ezt vitára fogja bocsátani, és amennyiben a tanácstagok is egyetértenek ezzel, akkor a jövő évi pályázati kiírásban ez már szerepelni fog. Én azt gondolom, hogy nyilván ez sem egy olyan közvetlen támogatás, amely a családokat segíti, de közvetve mégiscsak valami pluszt adhat azoknak az anyukáknak, apukáknak, családoknak, akik gyermekre, gyermeknevelésre vállalkoznak, gyermeket vállalnak.

Aztán van olyan konkrét elképzelésünk is, amely valamilyen módon az akadémiai életpályára vállalkozó családosokat segítené abban, hogy megmaradjanak ezen a pályán, és ebben valamilyen módon próbálnánk – hogy úgy mondjam – díjazni azt a bérben is, hogyha valaki gyermeket vállal. Tehát ugyanígy elsősorban azoknak az anyukáknak adnánk valamiféle pluszt, akik a gyermekükkel otthon maradtak mondjuk egy-két-három évig, akiknek kiskorú gyermeke van, satöbbi, hiszen nem egyszerű feladat egyszerre helytállni családanyaként, vagy akár családapaként, meg még mellette karriert is építeni. Úgyhogy ezeknek a beépítésén dolgozunk. Tehát próbálunk kidolgozni olyan modellt, amellyel valamiféle szorzókat, százalékokat, mutatókat, pluszokat beépítünk a bérrendszerbe. Nem könnyű egyébként, hiszen nagyon sok szempontot kell figyelembe venni.

Én emlékszem arra, amikor a családi háttérindexet betettük az oktatói teljesítményértékelésbe, micsoda felháborodás volt a kollégák körében, hogy mi köze az oktatói teljesítménynek ahhoz, hogy valakinek van gyereke, másiknak nincs. Mi köze ahhoz, hogy kiskorú a gyermeke, vagy már nagykorú, mi köze ahhoz, hogy van-e otthon olyan gyermek, aki esetleg mozgássérült, vagy valami miatt nem kortárs csoportban vesz részt a szocializációban. Ugyanilyen ellenállásokra vagyunk felkészülve a bérrendszer átalakítása során is, de ettől ez nem tántorít el bennünket abban, hogy kitaláljuk azt, hogy hogyan lehetne mégiscsak ezt valamiképpen díjazni. Nem egyszerű, mert sok szempontot kell figyelembe venni, másrészt meg nehezen tervezhető bármi ebben az országban.

Ön szerint miért csúszik egyre későbbre a fiatalok családalapítása?

Volt ebben nagyon sok szempont, nagyon sok tényező szerepet játszik. Eleve az, hogy átalakult az emberek élete. Ma már azok a hagyományos családmodellek is felbomlóban vannak, amelyekben még az én korosztályom is szocializálódott. Másrészt a társadalmi átalakulások egyre inkább a sikerorientációt helyezik előtérbe, a siker pedig nem mondjuk a sikeres családban, hanem mondjuk a sikeres bankszámlában, a magas bankszámlában mutatkozik meg, vagy abban, hogy milyen autód van, hova jársz nyaralni, stb. Éppen ezért az embereket egy ilyen társadalmi elvárás arra feszíti, hogy karriert építsenek, anyagi javakat, tárgyakat helyezzenek előtérbe, nincsen, hogy mondjuk esetleg családot alapítsanak. Másrészt az a bizonytalan tényező, amely mióta létezik Ukrajna, a bizonytalan, kiszámíthatatlan társadalmi, politikai, gazdasági környezet, az is nagyon a családalapítás ellen van, harmadrészt mondjuk a lakásviszonyok, gondoljunk arra, hogy két fiatal megpróbál összeházasodni, hogyha a szülők nem biztosítanak nekik lakást, vagy mondjuk esetleg a munkahelyük nem biztosít nekik valami legalább ideiglenes lakást, akkor szinte esélyük sincs arra, hogy saját pénzből vásároljanak egyet, mert vagy karriert építenek és pénzt hajszolnak, és majd esetleg tíz év múlva, húsz év múlva tudnak venni egy lakást, vagy esetleg örökölnek egyet a szülőkkel, vagy együtt élnek a szülőkkel egy többgenerációs családmodellben, csakhogy a korábban létező többgenerációs családmodellt ma már nem annyira preferálják. Egyébként már nem csak a fiatalok, hanem az idősebbek sem feltétlenül. Ezek a tényezők mind-mind-mind arrafelé tolják el a fiatalokat, hogy egyre később vállaljanak családot, aztán nyilván az elhúzódó tanulmányok. 

Amikor még én kezdtem egyetemre járni, akkor teljesen nyilvánvaló volt, hogy egy ötéves egyetemi képzést öt év alatt befejez az ember, vagy kirúgták, vagy befejezte. Ma már ezekkel a halasztásokkal teljesen normális, hogy mondjuk egy 3 éves vagy 4 éves alapképzést valaki 6-7 év alatt végez el, és akkor sokan gondolkodnak, hogy hát tanulók, nincs önálló jövedelmem, majd akkor megyek férjhez, házasodom meg, akkor vállalok gyereket, amikor már saját jövedelmem lesz. Aztán mikor jövedelme lesz, akkor: „De hát milyen kevés ez a pénz?”, majd „Nem is éltem, nem is utaztam”… Szóval ezek mind-mind- mind oda vezetnek, hogy egyre kevesebben vállalnak mondjuk a húszas évek első felében egyáltalán olyan kötelezettséget, hogy állandó párkapcsolatot létesítsenek, és hát gyermeket vállalni meg úgy szerencsés, ha van egy működő család mögötted, melletted, akik segítenek abban, hogy a gyermek megkapja azokat a feltételeket, amelyek a fejlődéséhez a leginkább szükségesek.

Milyen felsőoktatáson kívüli programokkal, támogatásokkal lehetne ön szerint ösztönözni a családalapítást?

Először is sürgősen be kellene fejezni ezt a háborút! Ez a legfontosabb dolog, mert a háborúk alatt nemcsak a múzsák hallgatnak, hanem hogy úgy mondjam, épeszű ember nem feltétlenül vállal gyermeket, kivéve akkor, ha az életmentő, olyan értelemben, hogy a harmadik gyermeket sokan most vállalják el a kettő után. Akinek van két kiskorú gyermeke, az az apukának, meg hát a családnak is a túlélést jelentheti. De arra alapozni családmodellt, arra alapozni gyermekvállalást, hogy ez esetleg megmentheti az ember életét, ugye nem igazán szerencsés. Tehát amint befejeződik a háború, és akkor el lehet indítani olyan szociális programokat, olyan beruházási programokat, amelyek nem feltétlenül szociális támogatásként jelennek meg. Tehát nem pénzt kell adni szerintem a házasulandók vagy a párok kezébe, mert az nem biztos, hogy ösztönözné a gyermekvállalást. Olyan feltételeket, olyan körülményeket kellene teremteni itt Kárpátalján, a szülőföldünkön, amelyek olyan körülményeket biztosítanak, ahol egy pár nyugodt lehet, és biztos lehet abban, hogy a gyermeke meg fogja kapni azokat a feltételeket, amelyek a gyermek fejlődéséhez szükségesek. Működő egészségügy, működő oktatás az óvodától az egyetemig, működő infrastruktúra, utak, például nem napi 12-14 órás áramszünetek, állandó a vízszolgáltatás, és nem sorolom ezeket, tehát azok a körülmények, amelyeket elsősorban biztosítani kell ahhoz, hogy ne is legyen kérdés, hogy vállalok-e gyermeket vagy nem, hanem természetes rendje az életnek az, hogy hát igen, akinek eljön az az idő, hogy családot alapít, az gyermeket is vállal. Szóval, hogy ne is legyen kérdés igazából az, hogy jaj, de nincs rá elég pénzünk, jaj, hova fog járni a gyerek óvodába, jaj, milyen iskolába fogják kényszeríteni, tanulhat-e egyáltalán anyanyelvén, hol fogok dolgozni. Tehát ezek a társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális körülmények, beleértve, hogy legyen egy jó játszótér, ahova a gyerek elmehet, hogy legyenek olyan fejlesztési lehetőségek, hogy a gyerek ne adj isten tehetséges a zenében, a sportban, a nem művészetekben, akkor mindenütt megtalálja azokat a lehetőségeket, amelyek fejleszthetik. Szóval ezeket a feltételeket és körülményeket kellene megteremteni, hogy egy működő, prosperáló környezet inspirálja arra a családokat, hogy gyermeket vállaljanak, és akkor ezt még lehet esetleg ösztönözni, nem tudom én, a lakásépítési vagy lakásbérlési, vagy valamilyen ilyen szociális projektekkel. Lehet ezt még segíteni azzal, hogy mondjuk a munkahelyek részmunkaidős állást biztosítanak a gyermeket vállaló apukáknak, anyukáknak. Szóval sok mindennel lehet kiegészíteni, de amíg az alapok hiányoznak, akkor hiába adnánk minden fiatal párnak 10 ezer dollárt a kezébe, az nem biztos, hogy arra motiválná őket, hogy gyermeket vállaljanak, esetleg arra motiválná őket, hogy elköltözzenek innen, és valahol máshol alapítsanak családot.

The post A tanulmányi ösztöndíjak, az úgynevezett akadémiai ösztöndíjak mellett vannak szociális ösztöndíj projektjeink is, amelyeknél azokat a hallgatókat… appeared first on NAGYCSALÁDOSOK ORSZÁGOS EGYESÜLETE.

Átfogó kutatást készít a NOE az egyetemisták gyermekvállalásáért

A Nagycsaládosok Országos Egyesülete (NOE) széleskörű felmérést készít a felsőoktatási hallgatók gyermekvállalással kapcsolatos véleményeinek, terveinek, félelmeinek feltérképezésére. Az Európai Unió Erasmus+ programjának támogatásával megvalósuló projekt célja, hogy a szervezet mélyrehatóan megismerje azokat a tényezőket, amelyek befolyásolják a hallgatók döntéseit a gyermekvállalással kapcsolatban, és szakmai javaslatokat fogalmazzon meg a felsőoktatási intézmények és a döntéshozók számára a gyermekvállalási kedv növelése céljából.  

A kutatás első fázisában fókuszcsoportos beszélgetéseken keresztül mérik fel a projekt munkatársai a hallgatók életkörülményeit, prioritásait és a gyermekvállalással kapcsolatos kihívásait. A második és harmadik fázisban, a részt vevő intézmények adminisztratív adatainak és dokumentumainak elemzésén, majd oktatókkal való interjúk készítésén keresztül ismerik a legjobb, már rendszerben lévő gyakorlatokat és fogalmazzák meg azok kiterjesztési lehetőségeit új javaslatokkal kiegészítve.

Kardosné Gyurkó Katalin, a NOE elnöke, kiemelte: „Ez a projekt egyedülálló lehetőséget kínál arra, hogy megértsük a hallgatók gyermekvállalási szokásait, és olyan környezetet teremtsünk, ahol a családalapítás nem akadály, hanem része lehet az egyetemi éveknek.”

Ennek érdekében nemcsak azonosításra kerülnek, hanem részletes elemzés is készül azokról az akadályokról, amelyek gátolják a hallgatókat a gyermekvállalásban, legyen szó akár a pénzügyi nehézségekről, az időhiányról, a rugalmatlan tanulmányi követelményekről, vagy a társadalmi elvárásokról. A kutatás partnerintézményei között szerepel a Károli Gáspár Református Egyetem, a Selye János Egyetem, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, akik aktív szerepet vállalnak a kutatás lebonyolításában, biztosítva a szükséges adatokat és résztvevőket.

Ez az átfogó kutatás nemcsak a hallgatók közvetlen támogatását kívánja elérni, hanem hosszú távon is hozzájárulhat a hazai demográfiai kihívások kezeléséhez. Az eredmények alapján megfogalmazott szakmai javaslatok segíthetnek a felsőoktatási intézményeknek abban, hogy támogatóbb és rugalmasabb oktatási környezetet biztosítsanak a családos hallgatók számára.

„A NOE elkötelezetten dolgozik azon, hogy a családos hallgatók számára támogató és inkluzív környezetet teremtsen, elősegítve ezzel a családalapítást és a felsőoktatási tanulmányok sikeres összeegyeztetését.” – teszi hozzá Kardosné Gyurkó Katalin. Az Erasmus+ projekt révén az egyesület tovább erősítheti szerepét a hallgatói családalapítás támogatásában, és olyan javaslatokat dolgozhat ki, amelyek valóban változást hozhatnak a felsőoktatási intézmények működésében és a hallgatók életében egyaránt. A kutatás során szerzett tapasztalatokat és eredményeket a NOE egy dedikált weboldalon teszi közzé, ahol a projekt minden eredménye megismerhető lesz.

Budapest, 2024. május 24.

The post SAJTÓKÖZLEMÉNY – Átfogó kutatást készít a NOE az egyetemisták gyermekvállalásáért appeared first on NAGYCSALÁDOSOK ORSZÁGOS EGYESÜLETE.