Dr. Domokos József a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Marosvásárhelyi Kar dékánja hangsúlyozta, hogy egyetemük kiemelt figyelmet fordít a családos hallgatók támogatására, különféle rugalmassági lehetőségeket biztosítva számukra. Példaként említette a vizsgaidőszakok személyre szabását, amely lehetővé teszi, hogy a tanulás és a családi élet jobban összeegyeztethető legyen.
Fontos-e Ön szerint, hogy a fiatalok felsőoktatási tanulmányok mellett is tudjanak családot alapítani, és ha igen, miért?
Meg sem fordult a fejemben úgy reklámozni az egyetemet, hogy a családosok jöjjenek ide továbbtanulni. A fiatalnak a családot fenn kell tartania, tehát dolgoznia kell. A cél nem az kellene legyen, hogy arra buzdítsuk az egyetemistát: hamar alapítson családot. Ha már gyermeke van, ekkor természetesen mindent meg kell tenni, hogy segítsük a tanulmányai befejezésében. Volt is erre példánk az idén is, egy férj-feleség, mindketten mesterszakosok. A feleség januárban szült, és most júliusban mindketten sikeresen disszertáltak, felváltva fogták az ölükben a babát, amíg a másik vizsgázott. Egyéni esetek vannak, és ezeket mindenben támogatjuk, amiben csak tudjuk.
Mit tesz az Ön intézménye a családos hallgatók támogatása céljából akár a felvételikor, akár a tanulmányok alatt, akár a végzést követően?
A legfontosabbak a vizsgák, a flexibilis vizsgaidőszak engedélyezése. Extra vizsgaidőszakot biztosítunk a családos hallgatók számára egyéni kérvények alapján. Nincsenek központi, intézményes megoldások, hanem egyéniek, melyeket mindig hozzászabunk az igényekhez. Azzal , hogy rugalmassá tesszük számukra az oktatási rendszert, a vizsgaidőpontokat. Egyéni tanrendet sajnos nem tudunk engedélyezni, mert nálunk csak nappali tagozat van, ha lenne levelező tagozatunk, az ebből a szempontból lazább lenne.
Tervezik-e bővíteni az előzőeket, és ha igen, úgy milyen támpontokat várnak ehhez a NOE kutatástól?
Levelező tagozatot kellene indítani, ahol a családos hallgatók sokkal flexibilisebb tanrendet kapnának, megkapnák a tananyagot, és néhány konzultáció segítségével egyéni időbeosztásban vizsgáznának. A nappali tagozat nem igazán jó megoldás azoknak, akik dolgoznak, és akiknek családjuk van. Családos bentlakásunk van, a gyermeket nevelő hallgatók szociális segélyt is kapnak, így voltak ezzel az említett hallgatóink is, amíg nem dolgoztak. Viszont a szociális segély annyira kevés volt, hogy rákényszerültek a munkára, és a férj végül 4 év helyett 6 év alatt tudta elvégezni az egyetemet.
Munkahelyhez máshol jutott, az egyetemre ingázott, nem volt egyszerű… Ez a probléma ezekkel a helyzetekkel. A fő gond a mai fiatalokkal, hogy elmennek egyetemre, és ahelyett, hogy 22 évesen befejeznék az alapképzést, legkésőbb 26 évesen a mesterit, és munkát vállalnának, ehelyett az átlagos abszolválási idő 3 év helyett majdnem 4 és a 4 éves képzésekben több mint 5 év, mert a diák dolgozik, nem jön vizsgázni, kiegészítő évre jelentkezik. Nem elszórt jelenség, hanem nagyságrendileg sok diákunk van kiegészítő éven, elnyúlik a tanulmányi időszak, amit még mesteri követ. Normális, hogy a családalapítás eltolódik. Ha mindenki kivárná, míg az egyetemet befejezi, akkor lehetne normális időben családot alapítani. Látom, mert az akkreditációhoz kérik az adatokat, hogy sok a bukdácsoló, főleg a műszaki szakokon, 80%-uk dolgozik már harmadéven, és itt kezdődik a probléma: elmegy szakmai gyakorlatozni, ott meglátják, hogy ügyes, felveszik, dolgozik, nem jár egyetemre, megbukik, mert a munkahelyi feladatokat, határidőket nem lehet halogatni, az egyetemet lehet, és sokan 2-3 év után iratkoznak vissza. Van, aki 10 év alatt végzi el az alapképzést. Ideális az lenne, ha akkora ösztöndíjat tudnánk adni, hogy ne kelljen munkát vállalni egyetem közben, a fiatal lezserül tudja az egyetemet végezni. A gyerekek rá vannak szorulva a pénzre, mert a szülők szakácsként, napszámosként dolgoznak minimálbéren, ezért muszáj munkát vállalniuk. Kevesebb tanulmányi ösztöndíjat adunk, mint az állami egyetemeken, elvileg abból egy egyetemista szűken, de meg tud élni, a szociális ösztöndíj is kisebb. Ha mindkettőt megkapja, abból szűken azért meg lehet élni, ha kollégiumban lakik és menzán étkezik. Ha már elmegy dolgozni, ördögi körbe kerül bele, nem lehet mindent egyszerre, és ha emellé még bejön a család is… Abban kellene az állam segítsen, hogy amíg a fiatal egyetemista, addig az anyagi gondjait fedezze ösztöndíjjal, hogy 3-4 év alatt végezze az egyetemet, utána lehet dolgozni és családot alapítani, még időben, fiatalon.
Milyen felsőoktatáson kívüli programokkal, támogatásokkal lehetne Ön szerint ösztönözni a családalapítást?
A legfontosabb a lakhatási támogatás lenne, jutányos áron lakáshoz juttatni a hallgatókat, állami támogatással. Az adókedvezmények lennének a következő segítség, a családosok például fele annyit adózzanak, mint a többiek. Fontos lenne még a tanácsadás, például én jártam jegyeskurzusra, az egyház szervezi ezeket, de államilag nem igazán van ilyen. Ehhez nevelni is kell a gyermeket, elmondani nekik, hogy mi az élet rendje, a középiskolában, mindennek szép sorban kell történnie. Mindent egyszerre nem lehet jól csinálni.
Ön szerint miért csúszik egyre későbbre a fiatalok családalapítása?
Persze, a társadalom elöregszik, évtizedekkel ezelőtt negyede ennyi egyetemista volt, a 18-20 évesnek már lehetett gyermeke. Románia szintjén jelenleg a népesség 16%-a rendelkezik felsőfokú végzettséggel, most kezd javulni az arány. Az Unió is erre törekszik, hogy minél többen végezzenek egyetemet. A korábbi évtizedekhez képest a különbség az, hogy mivel mindenki egyetemet végez, ma mindenkinél elhúzódik a gyermekvállalás. Régebb is elhúzódott azoknál, akik továbbtanultak, de azok kevesen voltak, és a többiek korábban tudtak családot alapítani. Nem az a megoldás, hogy egy fiatalnak már legyen gyermeke egyetem közben, hanem hogy normális időben fejezze be az egyetemet, akkor időben tud több gyermeket is vállalni, de ha 30 évesen kezdi a gyermekvállalást, akkor már nehezen.
